3. helyezett: Farkas Zsófia munkája

Bungou Stray Dogs 

 Avagy Chuuya egy napja a Port Mafiánál 

„Egy szép nyári napra esett, hogy elköltöztünk és megismertem őt”...na jó, ez még viccnek is rossz. Mi az, hogy egy szép nyári napra?!?!? Az volt életem legrosszabb napja, amikor elköltöztünk! Ilyen elcsépelt szöveget még az az agyalágyult sem hordana össze!-tette le mérgelődve a tollát Chuuya-Bár sose ismertem volna meg...egyáltalán miért is akartam leírni, hogy hogyan kerültem ide?-dőlt hátra a székben, amikor kopogtak. 

 -Nakahara-san!-szólt be a szobába Tachihara-A Főnök hívat téged! 

 -Huh? Már megint? Mindegy, mindjárt megyek...Vajon mit tettem amiért hívat?-gondolkodott el ezen Chuuya. 

-Tessék?-lépett vissza a szobába Tachihara. 

 -Ja, nem, semmi. Menj csak, majd megyek utánad! 

Chuuya elért Mori-san irodájához, majd vett egy mély levegőt és bekopogott. 

 -Nakahara vagyok! 

 -Gyere be! A szobában csak ketten voltak, a hangulat pedig elég rideg volt. 

 -Miért hívatott Főnök? 

 -Valami komoly dologról szeretnék veled beszélni..-vette komolyra a témát Mori. 

 -Esetleg nem arról akar beszélni? 

 -Ami azt illeti… 

 -Ugye nem azt akarja mondani, hogy vissza- 

 -Elise-channak új ruhára van szüksége!!!-szakítja félbe, már majdnem sírva Mori. 

 -Ha? Ruhára? És nekem ehhez mi közöm?-vonja fel szemöldökét Chuuya. 

 -Szegénynek alig van ruhája és neked kéne vele menned, hogy újat tudjon venni.. 

 -És akkor miért nem Gint vagy Higuchit kérted meg? Ők legalább nők… 

 -Hát, igazából egyikük sem ér rá, plusz amikor megkérdeztem Elise-chant, ő téged választott… 

-Engem? Mondjuk nem mintha nekem annyi időm lenne… 

 -Chuuuuuyaaaa!-rohanta le Elise. 

 -Elise-chan, miért engem választottál a vásárláshoz? 

 -Hát, Ginnel és Ichiyouval uncsi vásárolni, plusz szeretek veled lenni 

 -Ah, értem… 

 -Akkor? Eljössz velem ruhát venni? Chuuya kérdően nézett főnökére, aki vállat vont, jelezve, hogy a döntés rá van bízva, ugyanakkor tisztában volt azzal, hogy ha nem vállalja el, akkor annak még következménye lesz. 

 -Ahogy elnézem, nincs más választásom... 

 -De jó!!!! Akkor mindjárt indulhatunk! 

 -Chuuya, kérlek vigyázz Elise-chanra!-vetett rá szigorú pillantást Mori. 

 -Rendben, rendben. „Őszintén szólva, ilyenkor nagyon ijesztő...”-gondolta Chuuya. Elindultak az „Uhokimin divat” nevű bolt fele. 

 -Chuuyaaaa... 

 -Igen? 

 -Nem tudod mi lett Dazaial? 

 -Azzal a tökkelütöttel? Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs és nem is érdek-csörrent meg a telefonja. 

 -Igen? -Hé, az ott nem Dazai?-kiáltott fel Elise, majd elkezdett az úttest fele futni. 

 -Várj!-ragadta meg csuklóját, azzal a lendülettel pedig vissza is rántotta Elisét, ugyanis éppen jött egy kocsi, ami majdnem elütötte.

-Elise! Nem rohangálunk csak úgy át az úttest másik oldalára! Ott a zebra! Ott átmehetsz, de csak miután jól körülnéztél! 

 -Bocsi… 

 -Legközelebb figyelj oda..menj csak, itt megvárlak. 

 -Történt valami?-hallatszott a telefonból Akutagawa hangja. 

 -Nem, semmi, csak Elise-chan majdnem elüttette magát azért mert meglátta Dazait… 

Eközben Elise odaszaladt, már biztonságosan Dazaihoz. 

 -Dazaiii!!!!!-ölelte meg Dazait. 

 -Elise-chan! Mit keresel itt?-hajolt le Dazai. 

 -Ruhát megyek venni Chuuyával!! 

 -Ch-Chuuyával?-próbálta elfojtani nevetését Dazai. 

 -Senki nem ért rá, így ő jött el velem! 

 -Á, értem. Egyébként ő itt az új társam Atsushi-kun.-mutatott a mellette álló srácra. 

 -Örvendek a találkozásnak! Elise vagyok és remélem, hogy jól kijössz Dazaial! 

 -Szint úgy, Nakajima Atsushi vagyok! Dazai-san, honnan ismered ezt a csinos lányt? 

 -Az előző „munkahelyemen” találkoztam vele, a volt főnököm a gondviselője. 

 -Ó, és mi volt az előző „munkahelyed”? 

 -Az egy hosszú és bonyolult történet, ami nem ide tartozik. Majd egyszer elmesélem! 

 -De én csak azt akartam tudni, hogy mi volt a- 

 -Elise! Menjünk!-kiabált át a túloldalról Chuuya. 

 -Rendben!-intett vissza Elise-Akkor sziasztok! Jó volt találkozni veled Dazai és örülök hogy megismerhettelek Nakajima-san!-futott a zebra fele integetve. 

 -Élénk egy személyiség… 

 -Nem mindig ilyen, csak akkor, ha tudja, hogy biztonságban van. 

 -Egyébként, ő is ott dolgozott ahol te is?-mutatott Chuuya felé Atsushi. 

 -Igen, ő volt a társam. 

 -A társad?!? 

 -Igen, bár nem ápolunk valami jó kapcsolatot…-kezdte el Dazai idegesen piszkálni a kezén lévő kötést-Amúgy mennünk kéne Atsushi-kun!-váltott témát Dazai. 

 -Ó, tényleg! Dazai és Atsushi tovább mentek, miközben Elise beérte Chuuyát. 

 -Na? Örülsz, hogy találkoztál vele? 

-Igen! Egyébként, te ismered azt aki vele volt? 

 -Személyesen nem, de Akutagawa mesélt már róla. Vagyis arról, hogy mennyire meggyűlik vele a baja. 

 -Ó, hogy az ő!! Áh!-torpant meg Elise-Itt is vagyunk! 

Amint beléptek a boltba, az egyik eladó odalépett hozzájuk. 

 -Üdvözöljük önöket! Segíthetek valamiben? 

 -Elise-chan?-nézett Chuuya Elisere, jelezve, hogy mondja csak. 

 -Igen, szeretnék egy szoknyát és egy pólót vásárolni! 

 -Erre tessék!-mutatott az eladó az egyik ruhafogas felé. 

Chuuya leült az egyik székbe, amíg Elise összeszedett egy csomó pólót és szoknyát, amivel beszaladt az egyik próbafülképbe és sorra próbálta fel őket, miközben mindről kikérte kísérője véleményét is.  

-És ez hogy áll?-lépett ki a próbafülkéből Elise. 

 -Nagyon jól, pont mint az előző 24 is…Akkor, melyiket választod? 

 -Mind olyan jó! Alig tudok választani közülük! 

 -Pedig muszáj lesz. 

 -Neked melyik tetszett a legjobban? 

 -Nem tudom, talán a lila felső és a hozzá tartozó szoknya… 

 -Tényleg? Ennek örülök! Nekem is az tetszett a legjobban! 

 -Nem úgy volt, hogy nem tudsz dönteni, mert mind egyformán jó? 

 -De, de ez egy icipicit jobban tetszett! 

 -Női logika…-sütötte le szemét Chuuya, miközben egy pici mosolyt ejtett. 

 -Ezek lesznek?-léptek oda a kasszához. 

 -Igen és-csörrent meg Chuuya telefonja-Tch, elnézést, ezt fel kell vennem.-azzal kicsit odébb állt. 

-Esetleg az ön bátyja volt?-kérdezi az eladó Eliset. 

 -Úgy is lehet mondani… 

Eközben Chuuya is felvette a telefonját. 

 -Mit akarsz Kajii? 

 -Neked is szia, egyébként most tesztelem az új citrombombáimat, és csak az érdekelne, hogy ha a bomba 5 méteres körzetében majdnem minden lerobban, akkor az gyenge vagy erős? 

 -Ezt most tényleg itt kell megbeszélnünk? Egyébként meg attól függ, hogy hol használod. 

 -Ó, tudnánk még erről beszélni? 

 -Majd ha nem egy ruhaboltban leszek, akkor igen. 

 -Ruha...boltban? 

 -Nem önszántamból jöttem!!!-emelte fel hangját Chuuya -Elise-chan kért meg, hogy kísérjem el! Miért hiszi mindenki azt hogy én vásárolok?!?!? 

 -Nem, nem gondoltam, hogy csak te vagy ott, csak...csak meglepődtem. 

Kajii feléről egy kevésbé kiérthető párbeszéd hallatszott a telefonon át. 

 -Nakahara-san, Mori-san üzeni, hogy minél gyorsabban vissza kéne jönnötök. 

 -Oké, most indulunk, max. 15 perc és ott vagyunk. 

 -Oké. 

Chuuya letette a telefonját, majd elindult Elisevel. Már olyan 5 perce mehettek, amikor feltűnt Chuuyának, hogy 5 férfi követi őket tisztes távolságból. Megállapítása szerint, azóta követhetik őket, amióta kiléptek a boltból. 

 -Figyelj Elise-chan, a következő utcánál ketté válunk. Te egyenesen tovább mész és bemész a legelső boltba amit látsz. Én majd lekanyarodok, aztán majd visszamegyek érted, de akármi történik, te maradj ott a boltban és ne gyere ki. 

 -De miért? 

 -5 férfi követ minket. Én majd elcsalom őket. 

 -R-rendben van. 

A következő utcánál így is tettek. Chuuya lefordult az első sikátornál és elsétált egészen a végéig. Az 5 férfi pedig követte, pont ahogy gondolta. 

 -Tch, balfékek-gúnyolta ki őket Chuuya. 

 -Lám, lám. Úgy látszik, neked itt a vég. De ha elmondod, hogy hol van a „Tigris-ember”, akkor megmenekülhetsz. Jól gondold meg, 5-en vagyunk ellened!-mondta at egyik férfi. 

Chuuya ekkor már szemben állt ellenfeleivel. 

 -Romlott Búbánat! 

 -Ha? Mit motyogsz az orrod alatt? Nem haaa-inogott meg az egyik férfi hangja, amikor érezte, hogy társaival együtt felemelkedtek a talajról. 

 -Mi a? Te kis!! Hogy mered!!! 

 -Ez mégis micsoda?-kérdezi egy másik férfi. 

 -Gravitáció-manipuláció. Na? Most kinek nagy a szája? Még mindig úgy gondoljátok, hogy ti vagytok előnyben?-nézett fől Chuuya az egyik férfire- Szóval, ki küldött titeket és mit akartok? 

-Megesküdtünk, hogy nem fogunk beszélni! 

-Ti akartátok… 

Azzal a lendülettel az 5 férfi egyszerre repült neki a jobb oldali falnak, majd vissza. 

 -És most? Még mindig semmi? Tudjátok, nekem rengeteg időm van, és a falak sem mennek sehova… 

 -Jó, rendben, beszélünk! Csak tegyél le minket! 

 -Előbb beszéltek, majd aztán meglátjuk, hogy megérdemlitek-e. Szóval ki küldött titeket és miért?  

-F-francis Scott küldött m-minket! A-a Tigris-embert kell elfognunk! 

 -És miért pont minket követtetek? 

 -Ki akartuk szedni belőletek, hogy hol van a Tigris-ember! Akkor most már elengedsz minket? 

 -Még mit nem! 

Ekkor az 5 férfi hirtelen nekicsapódott a falnak, ezzel kellő ütést kaptak ahhoz, hogy elájuljanak. 

Chuuya visszament Elisehez, aki az első boltban várta őt. 

 -Gyere, menjünk! 

 -Nem esett semmi bajod? 

 -Nem, ne aggódj, siessünk! Pár perc múlva visszaértek a főhadiszállásra. 

 -Mi tartott ennyi ideig? 

 -Útközben követtek minket és időbe telt, míg kiszedtem, hogy mit akarnak. 

 -Elise-channak ugye nem lett semmi baja?-kérdezte könnyes szemmel Mori. 

 -Nem, dehogy, egyébként miért akarta hogy jöjjek vissza? 

 -Ja, igen. Tudod, hogy Akutagawa milyen hirtelen indulatú. Rábíztam egy feladatot, de félek, hogy elszúrja, ezért arra szeretnélek kérni, hogy kövesd őt, és ha bármi hülyeséget akar csinálni, állítsd meg és hozd vissza. Nem baj ha csődbe megy a terv. 

 -Rendben, akkor én most megyek is. 

Chuuya igyekezett úgy követni társát, hogy ne vegye őt észre és sikerrel is járt. Egy sikátorhoz értek, ahol Atsushival találták szemben magukat. 

„Szóval az volt a feladata, hogy alkut kössön a Tigris-emberrel...”-gondolta magában Chuuya. 

 -Ide figyel, Tigris-ember! 2 lehetőséged van: vagy csatlakozol a Port Mafiához, vagy megölünk mindenkit, aki tagja a Fegyveres Nyomozó Irodának! 

 „Dazai-san azt mondta, hogy ha ilyen helyzetbe kerülök, akkor minél gyorsabban húzzam el a csíkot...”-gondolta Atsushi. 

Már majdnem meglógott, amikor Akutagawa megakadályozta ebben. Képességével, a Rashoumonnal megsebesítette ellenfele lábát, így ő a földre rogyott. 

 -Ez nem volt opció. Így kénytelen vagyok elvinni téged, akár erőszakkal is.-közeledett felé Akutagawa és maga a Rashoumon is-Úgy érzem, nincs sok időd hát-akadt el a szava-Mi ez? Nem tudok mozogni!!!!! 

-Ebből elég volt. Nem az a célunk, hogy megöljük őt, csak azt akarjuk, hogy csatlakozzon hozzánk. Akutagawanak ismerős ismerős volt a hang, így eléggé megijedt amikor Chuuya beérte őt. 

 -Mori-san azt mondta, bármikor közbeavatkozhatok és nem számít hogy ha befuccsol a terv. 

 -De így nem tudok bizonyítani Dazai-sannak! Ha nem bizonyítok, akkor sose jön vissza! 

 -Mégis miket beszélsz? Ő nem fog ez miatt visszajönni! Az a fafej többé nem a Port Maffia tagja! Fogd fel, hogy vége!-förmedt rá Chuuya Atsushi és ellenfele csaknem ugyanolyan riadt képet vágott, amikor Chuuya hátrébb rántotta társát. 

 -Visszamegyünk! Gyerünk!-lökte előrébb Akutagawát, majd szép lassan kitértek Atsushi látóköréből. 

 „Mégis mi volt ez? Őt láttam reggel Elise-sannal. Ő tényleg ilyen? És miket beszélt Dazaisanról? Port Mafia tag volt? Várjatok! Még rengeteg kérdésem van!”-állt föl Atsushi, majd az ellenfelei után sietett, már amennyire sietni tudott. Ám amit akkor látott, azt ő maga sem hitte el. Chuuya a szeme előtt mentette meg egy kiskutyát attól, hogy elüssék. 

 -Már láttam ezt a kutyát egy plakáton.-változott meg személyisége-Elveszett, szóval én most megkeresem a gazdáját, te pedig visszamész a maffiához!-ment oda Akutagawához Chuuya. 

 -Miért viselkedsz így egy állattal? 

 -Tudod, szeretem a kutyákat. Mindig megnyugtatnak. 

 -Látszik. Akkor én visszamegyek. 

 „Olyan gyengéden és kedvesen bánik azzal a kutyával. Most akkor melyik az igazi énje? Amelyik az előbb megállította Akutagawát vagy a mostani?” Chuuya felhívta a plakátról a kutya tulajdonosát, majd elvitte neki az elveszett állatot. Atsushi végigkövette őt, mert érdekelte, hogy milyen is valójában Chuuya. Miután visszavitte a kutyát, észrevette Atsushit. 

 -Én csak...izé...öhm… 

 -A kutyák nem hagynak cserben, ezért is szeretem őket, és bánok velük másképp. Egyébként, ha jót akarsz magadnak és Dazaiéknak, akkor minél gyorsabban húzd el a csíkot Yokohamából.-fogta meg Atsushi vállát, majd elment. 

 „Amikor egyedül van, akkor egész kedves. De hogy értette, hogy húzzam el a csíkot minél hamarabb?”-fordult meg Atsushi, hogy megkérdezze Chuuyát, ám őt sehol sem látta

-”Meg kell találnom őt”-ez volt Atsushi utolsó emléke a mai napról, ugyanis ájultan esett a földre. Miután Chuuya visszatért a Mafiához, Mori magához is hívatta. 

 -Köszönöm, hogy végrehajtottad azt, amit kértem tőled. Mára haza mehetsz! 

 -Köszönöm, akkor jó éjszakát!-azzal kiment az ajtón és a lakása felé vette az irányt. 

Miután hazaért, átöltözött és hanyatt feküdt az ágyán. 

 -Egy nap ennyiszer még nem változott meg a hangulatom...Lehet örökbe kéne fogadnom egy kutyát...akkor talán nem lennék ennyire ideges és labilis…-el is aludt, remélve, hogy a holnapja nem lesz ennyire mozgalmas. 

 Farkas Zsófia 2017.04.29.